Az Huella rövid története

Kisgyerekként kezdődött minden: az írás volt a menedék, a játék és a szabadság egyszerre. Szavakból építettem világokat, és hamar jöttek az első sikerek is, versenyek, díjak, elismerések. Úgy tűnt, az út egyértelműen kijelölt. Aztán valami megtört. Visszaéltek azzal, amit a legjobban szerettem, azzal, amit a legőszintébben adtam. Fájt annyira, hogy egyetlen mozdulattal töröltem minden hozzáférést az oldalamhoz, mintha ezzel a múltat is ki lehetne radírozni. Idő kellett, hogy rájöjjek: nem az a történet vége, ha valaki más rosszul bánik vele. Az írás nem azé, aki kihasználja, hanem azé, aki szívből csinálja. Ma már nem hagyom, hogy a félelem határozza meg, ki vagyok. Újra építem a saját teremet, szavanként, bátran, előre nézve.